Szeretjük a gombát, mert tápláló, de nem hízlal

A két leggyakoribb gombafajta a kerti (mezei) csiperke és az erdőszéli csiperke. Előbbi kalapja fiatal korban fehér, domború, később laposabb és sárgásabb lesz. Kb. 10-12 cm átmérőjű, kezdetben rózsaszín, később barnás-feketés lemezekkel. Utóbbi kicsit nagyobb, akár 20 cm átmérőjű, krémszínű kalappal. Nevének megfelelően réteken, szántókon, legelőkön, de akár kertekben is megtalálható. A termesztett csiperke kalapja vastag, húsos, félgömb alakú, fehér színű. A gombák fogyasztása, ízesítőszerként való használata az emberiséggel egyidős. A görögök és a rómaiak is felfedezték tápértékét, Kelet-Ázsiában pedig már kétezer éve termesztenek is bizonyos gombafajtákat. A gombák jelentősége a táplálkozásunkban egyre növekszik, mert tápláló, de nem hizlaló, nagy a telítőértéke, koleszterinmentes és nem tartalmaz vegyszereket.


Legfontosabb tápanyaga a fehérje, amely összetételében az állati fehérjéhez hasonló, így húspótlóként is használható. A fehérjén kívül zsírokat, szénhidrátokat, ásványi sókat (foszfor, kálium, stb.) vitaminokat, (A, B, D), íz és zamatanyagokat, étvágygerjesztő hatású glutaminsavakat tartalmaznak. Magas tápértékükön kívül gyógyhatásuk is igen jelentős. Egyes gombafajok TBC-ellenes, míg mások tífusz-, illetve rákellenes antibiotikumot is tartalmaznak.

A friss csiperkét fogyaszthatjuk levesként, pörköltként, rántva, sütve, kalapját töltve, párolva, salátában. Nem szükséges hámozni, elég jó alaposan megmosni. Figyeljünk, hogy magas víz- és fehérje tartalma miatt gyorsan romlik, így könnyen szaporodnak a kórokozók benne. A romlott gomba súlyos mérgezést okoz, ezért figyeljünk, hogy a gombát tartalmazó ételeket mindig csak frissen fogyasszuk!